Főoldal - Utazás - Élménybeszámoló - Az ezer csoda földje, Grúzia
Az ezer csoda földje, Grúzia
Grúzia, utazásaim legcsodálatosabb és legizgalmasabb országa, hogy érzékeltetni tudjam mindezt azzal, aki még nem járt itt, elmondhatom, hogy igazi szerelem első látásra.
A Magyar Grúz Baráti Társaság Egyesület segítségével több alkalommal volt lehetőségem bebarangolni az ezerarcú Grúziát, felfedezni a természeti és kulturális látnivalóit.
A grúz emberek büszkén ápolják nemzeti hagyományaikat, örömmel fogadják az ide látogatókat, vendégszeretetük határtalan. Kultúrájuk országuk egészét áthatja, a természeti kincseiktől, az egyházi építészet remekeitől a finom helyi ételekig és a remek borokig. Van egy mondás Grúziában: „A vendég az Isten ajándéka”. Ennek fényében fogadják, és így is bánnak minden Grúziában vendégeskedő emberrel. Nem véletlen hát, hogy aki egyszer Grúzia földjére lép, mihamarabb visszavágyik a minden jóval megáldott országba.
.jpg)
Először néhány gondolat a gasztronómiai különlegességekről, hogy már az útibeszámolóm elején meghozzam az étvágyat Grúzia iránt.
Felejthetetlen élmény a grúz lakoma, vagyis szupra, az ország hagyományainak egyik legfontosabbja. Bőséges, ínycsiklandozó ételekkel, italokkal roskadozó asztalok, barátságos, közvetlen hangulat jellemzi. Ami az ételek finomságán mindenképpen túltesz, az a szívből jövő vendégszeretet. Az asztalra tett finomságokban érezni, hogy itt az embert valóban örömmel látják.
A lakoma elmaradhatatlan részei a pohárköszöntők, toastok, melyeket a kiváló szónoki érzékkel megáldott szupra vezetője, a tamada mond. A grúz emberek rendkívül büszkék mindenre, az országukra, népükre, kultúrájukra, hagyományaikra. A grúz kultúrához szorosan kapcsolódik a borkészítés hagyománya. A bor nem csupán gasztronómiai termék, hanem az élet, a szakralitás és a grúz identitás elválaszthatatlan része.
A vacsorákon büszkén mutatják be egymásnak saját boraikat, és szívesen kínálják a vendégeket. A vendégszeretetükre mindezen túl jellemző, hogy szívesen invitálják a vendégeket táncolni. Bemutatják saját grúz táncaikat, sőt próbálják a mozdulatokat és lépéseket megtanítani. A hangulat fokozása érdekében magyar dalokkal kedveskednek, illetve igyekeznek néptáncunk alaplépéseit elsajátítani. Ezek a közös táncok még közelebb hozzák a két nép kultúráját, erősítik a barátságot.
A grúzok konyhaművészetére jellemző, hogy egyszerű alapanyagokra építve olyan kreációkat képesek létrehozni, melyek első látásra meghozzák mindenki étvágyát. Grúziában feltétlen meg kell kóstolni a hachapuri-t, khinkali-t, churchkela-t és nem utolsó sorban a helyi borokat, és a chacha-t.
Nekem személy szerint a hachapuri a kedvencem, melyet régiónként különböző variációkban készítenek el. A „hacso” túrót-, a „puri” pedig kenyeret jelent. A „kenyérhajó” 2019 óta a grúz szellemi kulturális örökség része, csakúgy, mint az előbb említett lakoma, a szupra.
Az adzsari hachapuri sajttal készül, rombusz alakú, és a kisütést követően a közepére egy nyers tojást ütnek. Ez a változat az ország délnyugati részén jellemző, elsősorban Batumi környékén.
Hachapuri
A Khinkali tésztabatyuban megfőzött leves, amelyet először ki kell harapni majd kiszívni belőle a levét. A helyiek szerint az számít gondos háziasszonynak, aki minél több redőt tud összeszedni a töltelék körül a tésztából, és a fogyasztás mestere pedig az, aki anélkül tudja elfogyasztani a levest, hogy a töltelék egyetlen egy cseppje is kárba veszne. Bevallom őszintén, hogy nekem elsőre nem sikerült e művelet, de hamar meg lehet tanulni a leves ily módon történő fogyasztását.
Khinkali
.jpg)
Leginkább dióbelet vagy mogyorót, esetleg mazsolát, aszalt szilvát sorban madzagra fűznek, ezt követően pedig megmártják felfőzött gyümölcs-sűrítményben, melyet jellemzően gránátalmából, datolyaszilvából készítenek el. Ez után szellős helyen – gyakran a szabad ég alatt – kiszárítják.
Említettem, hogy a grúz nép mennyire büszke a boraira, tudni kell, hogy ha megkínálnak, illik elfogadni, még a piacon is.
.jpg)
A kulináris élvezetek után jöjjenek a szemet gyönyörködtető látnivalók.
Grúziai barangolásaim során számos izgalmas, rejtélyes és romantikus helyet fedeztem fel.
(1).jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Ami a templomokat illeti, szinte meg sem lehet őket számolni, mind egyedi és gyönyörű.
.jpg)
Fontos megemlítenem Grúzia második legnagyobb városát, Batumit, melyet a Fekete- tengeri Las Vegasnak is hívnak, a rengeteg kaszinója miatt. Kulturális és vallási sokszínűség, de a stílusok sokfélesége is jellemzi. A 6 km hosszú tengerparti sétányt pálmafák, és rengetek látnivaló övezi. Az utat sétálva, de akár helyben kölcsönözhető járművekkel is könnyedén be lehet járni.
Útközben a DNS-t formázó Alphabet Tower 130 méteres szerkezetét, rajta a grúz ABC betűivel nem lehet nem észrevenni. Tetején egy kilátó működik, ahova lifttel juthatunk fel. Az Alphabet Tower nemcsak egy turisztikai látványosság, hanem a grúz nemzeti identitás és kulturális örökség szimbóluma is. Egyaránt emlékeztet a grúz nyelvre és írásrendszerre, kiemelve Grúzia gazdag nyelvi történelmét és örökségét.
Ahányszor ezen a sétányon járok, szívdobogva várom az út végét. Nem a fáradtság, hanem az örök szerelemnek állított szoboregyüttes miatt.
Lélegzetelállító megpillantani a kikötőnél Ali és Nino 8 méteres acélszobrát. A szoboregyüttes egy azeri muszlim fiú és egy keresztény grúz lány fájdalmas, de örök szerelmének állít emléket. A két alak állandó mozgásban van, közelednek egymáshoz, majd, mintha egy csókban és ölelésben forrnának össze, átcsúsznak egymáson, és elkezdenek távolodni, és ezzel egyidőben közeledni egymáshoz. Nem véletlen, hogy e szobor az örök szerelem jelképe.
Néhány gondolat a grúz közlekedésről. Ami viszonylag gyorsan feltűnhet az országba érkezők számára, hogy a gépjárművek jelentős hányada jobbkormányos. Elsőre kaotikusnak tűnhet a közlekedés, de nincs baleset az utakon, figyelnek egymásra és indulatok nélkül kezelik a számunkra meglepő forgalmi helyzeteket. Rengeteg tehén jön-megy az utakon, még az autópályán sem meglepő a jelenlétük. A számunkra ijesztő dolgokat a grúz gépjárművezetők meglepő higgadtsággal kezelik. Az emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak, ha jó barátok találkoznak, akár a szerpentin kellős közepén képesek autóikkal megállni pár baráti szó erejéig. A többi közlekedő jó szívvel tolerálja a csevejt, nem dudálnak, nem morgolódnak, nyugodtan megvárják a hirtelen kialakult baráti találkozót.
Végezetül álljon itt egy legenda, amely legjobban jellemzi a grúz nép élethez való viszonyulását: amikor Isten a földet felosztotta a különböző népek között, a grúzok túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy megfogalmazzák az igényeiket. Mire végül eszükbe jutott, hogy szeretnének ők is egy saját országot és hazát, rájöttek, hogy már az összes földet felosztották, ők pedig hajlék nélkül maradtak. Ekkor Isten megkérdezte tőlük, miért érkeztek ilyen későn. A grúzok azt válaszolták, hogy az Ő dicsőségére lakmározással és ünnepléssel voltak elfoglalva. Isten meghatódott az őszinteségtől, egy pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: legyen a tietek az utolsó, legértékesebb földdarab, amit magamnak szántam.
Aki szereti a kalandokat, és szívesen ismerkedik más kultúrával, és nem veti meg a finom ételeket, italokat, annak meleg szívvel ajánlom Grúziát. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer ellátogat ebbe az országba, nem csalódik, és kellemes élményekkel, emlékekkel lesz gazdagabb.
A Magyar Grúz Baráti Társaság Egyesület segítségével több alkalommal volt lehetőségem bebarangolni az ezerarcú Grúziát, felfedezni a természeti és kulturális látnivalóit.
A grúz emberek büszkén ápolják nemzeti hagyományaikat, örömmel fogadják az ide látogatókat, vendégszeretetük határtalan. Kultúrájuk országuk egészét áthatja, a természeti kincseiktől, az egyházi építészet remekeitől a finom helyi ételekig és a remek borokig. Van egy mondás Grúziában: „A vendég az Isten ajándéka”. Ennek fényében fogadják, és így is bánnak minden Grúziában vendégeskedő emberrel. Nem véletlen hát, hogy aki egyszer Grúzia földjére lép, mihamarabb visszavágyik a minden jóval megáldott országba.
Felejthetetlen élmény a grúz lakoma, vagyis szupra, az ország hagyományainak egyik legfontosabbja. Bőséges, ínycsiklandozó ételekkel, italokkal roskadozó asztalok, barátságos, közvetlen hangulat jellemzi. Ami az ételek finomságán mindenképpen túltesz, az a szívből jövő vendégszeretet. Az asztalra tett finomságokban érezni, hogy itt az embert valóban örömmel látják.
A lakoma elmaradhatatlan részei a pohárköszöntők, toastok, melyeket a kiváló szónoki érzékkel megáldott szupra vezetője, a tamada mond. A grúz emberek rendkívül büszkék mindenre, az országukra, népükre, kultúrájukra, hagyományaikra. A grúz kultúrához szorosan kapcsolódik a borkészítés hagyománya. A bor nem csupán gasztronómiai termék, hanem az élet, a szakralitás és a grúz identitás elválaszthatatlan része.
A vacsorákon büszkén mutatják be egymásnak saját boraikat, és szívesen kínálják a vendégeket. A vendégszeretetükre mindezen túl jellemző, hogy szívesen invitálják a vendégeket táncolni. Bemutatják saját grúz táncaikat, sőt próbálják a mozdulatokat és lépéseket megtanítani. A hangulat fokozása érdekében magyar dalokkal kedveskednek, illetve igyekeznek néptáncunk alaplépéseit elsajátítani. Ezek a közös táncok még közelebb hozzák a két nép kultúráját, erősítik a barátságot.
A grúzok konyhaművészetére jellemző, hogy egyszerű alapanyagokra építve olyan kreációkat képesek létrehozni, melyek első látásra meghozzák mindenki étvágyát. Grúziában feltétlen meg kell kóstolni a hachapuri-t, khinkali-t, churchkela-t és nem utolsó sorban a helyi borokat, és a chacha-t.
Nekem személy szerint a hachapuri a kedvencem, melyet régiónként különböző variációkban készítenek el. A „hacso” túrót-, a „puri” pedig kenyeret jelent. A „kenyérhajó” 2019 óta a grúz szellemi kulturális örökség része, csakúgy, mint az előbb említett lakoma, a szupra.
Az adzsari hachapuri sajttal készül, rombusz alakú, és a kisütést követően a közepére egy nyers tojást ütnek. Ez a változat az ország délnyugati részén jellemző, elsősorban Batumi környékén.
Hachapuri
A Khinkali tésztabatyuban megfőzött leves, amelyet először ki kell harapni majd kiszívni belőle a levét. A helyiek szerint az számít gondos háziasszonynak, aki minél több redőt tud összeszedni a töltelék körül a tésztából, és a fogyasztás mestere pedig az, aki anélkül tudja elfogyasztani a levest, hogy a töltelék egyetlen egy cseppje is kárba veszne. Bevallom őszintén, hogy nekem elsőre nem sikerült e művelet, de hamar meg lehet tanulni a leves ily módon történő fogyasztását.
Khinkali
A grúz snickersként emlegetett churchkela minden piacon megtalálható. Gyertya alakú mennyei finomság, melynek összetevői gyümölcsök.
Leginkább dióbelet vagy mogyorót, esetleg mazsolát, aszalt szilvát sorban madzagra fűznek, ezt követően pedig megmártják felfőzött gyümölcs-sűrítményben, melyet jellemzően gránátalmából, datolyaszilvából készítenek el. Ez után szellős helyen – gyakran a szabad ég alatt – kiszárítják.
Olyan megtiszteltetésben volt részem, hogy tamada vendéglátónk saját kertjében, a család nő tagjai segítségével magam is elsajátítottam a churchkela készítés fortélyait.
Említettem, hogy a grúz nép mennyire büszke a boraira, tudni kell, hogy ha megkínálnak, illik elfogadni, még a piacon is.
Grúziában a vendéglátás minden képzeletet felülmúl. Hihetetlen mennyiségű ételekkel, kiváló minőségű italokkal, és ami hozzám még közelebb hozza az országot, hogy mindenhol és bárhol, nagy szeretettel fogadnak.
A kulináris élvezetek után jöjjenek a szemet gyönyörködtető látnivalók.
Grúziai barangolásaim során számos izgalmas, rejtélyes és romantikus helyet fedeztem fel.
A látnivalókban bővelkedő országban rengeteg kolostor található. A lakosság nagy része ortodox keresztény. Az országban élnek muzulmánok, római katolikusok és zsidó közösségek is, teljes harmóniában egymással.
Ami a templomokat illeti, szinte meg sem lehet őket számolni, mind egyedi és gyönyörű.
Arra felhívnám a figyelmetek, hogy Grúziában a hölgyek a templomokba fejkendő nélkül nem léphetnek be. Némely szent helyen, ha rövidnadrágot viseltek, egy kötényszerű szoknyát is fel kell kötni még a férfiaknak is. Kendőt, kötényt legtöbbször az épületek előtt találhatjuk meg.
Grúzia, Európa és Ázsia határán fekszik, így az idelátogató vendégek Európai viszonyok között kaphatnak egy csipet Ázsiát. Ez a kettősség mindenre vonatkozik ebben az országban. A modern üvegpaloták tőszomszédságában, régi hagyományos többszázéves házak bújnak meg. Utazásaim során vendéglátóm segítségével nyakunkba vettük a vidéket és láthattam Grúzia csodálatosabbnál csodálatosabb helyszíneit. A hófödte Kaukázuson át a felejthetetlen élményt nyújtó vízesésekig, a hegyi falvakon keresztül a világörökség részeként számon tartott kolostorokig.
Fontos megemlítenem Grúzia második legnagyobb városát, Batumit, melyet a Fekete- tengeri Las Vegasnak is hívnak, a rengeteg kaszinója miatt. Kulturális és vallási sokszínűség, de a stílusok sokfélesége is jellemzi. A 6 km hosszú tengerparti sétányt pálmafák, és rengetek látnivaló övezi. Az utat sétálva, de akár helyben kölcsönözhető járművekkel is könnyedén be lehet járni.
Útközben a DNS-t formázó Alphabet Tower 130 méteres szerkezetét, rajta a grúz ABC betűivel nem lehet nem észrevenni. Tetején egy kilátó működik, ahova lifttel juthatunk fel. Az Alphabet Tower nemcsak egy turisztikai látványosság, hanem a grúz nemzeti identitás és kulturális örökség szimbóluma is. Egyaránt emlékeztet a grúz nyelvre és írásrendszerre, kiemelve Grúzia gazdag nyelvi történelmét és örökségét.
Ahányszor ezen a sétányon járok, szívdobogva várom az út végét. Nem a fáradtság, hanem az örök szerelemnek állított szoboregyüttes miatt.
Lélegzetelállító megpillantani a kikötőnél Ali és Nino 8 méteres acélszobrát. A szoboregyüttes egy azeri muszlim fiú és egy keresztény grúz lány fájdalmas, de örök szerelmének állít emléket. A két alak állandó mozgásban van, közelednek egymáshoz, majd, mintha egy csókban és ölelésben forrnának össze, átcsúsznak egymáson, és elkezdenek távolodni, és ezzel egyidőben közeledni egymáshoz. Nem véletlen, hogy e szobor az örök szerelem jelképe.
Néhány gondolat a grúz közlekedésről. Ami viszonylag gyorsan feltűnhet az országba érkezők számára, hogy a gépjárművek jelentős hányada jobbkormányos. Elsőre kaotikusnak tűnhet a közlekedés, de nincs baleset az utakon, figyelnek egymásra és indulatok nélkül kezelik a számunkra meglepő forgalmi helyzeteket. Rengeteg tehén jön-megy az utakon, még az autópályán sem meglepő a jelenlétük. A számunkra ijesztő dolgokat a grúz gépjárművezetők meglepő higgadtsággal kezelik. Az emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak, ha jó barátok találkoznak, akár a szerpentin kellős közepén képesek autóikkal megállni pár baráti szó erejéig. A többi közlekedő jó szívvel tolerálja a csevejt, nem dudálnak, nem morgolódnak, nyugodtan megvárják a hirtelen kialakult baráti találkozót.
Végezetül álljon itt egy legenda, amely legjobban jellemzi a grúz nép élethez való viszonyulását: amikor Isten a földet felosztotta a különböző népek között, a grúzok túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy megfogalmazzák az igényeiket. Mire végül eszükbe jutott, hogy szeretnének ők is egy saját országot és hazát, rájöttek, hogy már az összes földet felosztották, ők pedig hajlék nélkül maradtak. Ekkor Isten megkérdezte tőlük, miért érkeztek ilyen későn. A grúzok azt válaszolták, hogy az Ő dicsőségére lakmározással és ünnepléssel voltak elfoglalva. Isten meghatódott az őszinteségtől, egy pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: legyen a tietek az utolsó, legértékesebb földdarab, amit magamnak szántam.
Aki szereti a kalandokat, és szívesen ismerkedik más kultúrával, és nem veti meg a finom ételeket, italokat, annak meleg szívvel ajánlom Grúziát. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer ellátogat ebbe az országba, nem csalódik, és kellemes élményekkel, emlékekkel lesz gazdagabb.
Élménybeszámolót készítette: Németh Krisztina