Interjú Rudi János íróval

Meséljen kicsit Magyar passió könyvéről!

Egy átlagos magyar ember sorsának alakulásán keresztül mutatja be a negyvenes- ötvenes- hatvanas évek Magyarországát, sorsfordító eseményeit. A főszereplő a doni áttörés utolsó öt napjának történetét szemlélteti a saját életútjának alakulásával, kezdve a mundér felöltésével, a becsületes szolgálattal, végül a büntetéssel. A kényszerű kiutazás és kint maradás, rácsodálkozás a fél éve kint harcolók helyzetére és helytállására, a lehetetlen feladat megoldásának keresésére. Néhány tiszt, illetve tiszthelyettes társával mentené a menthetőt, védené a rettenetes förgetegtől a magyar bakákat. Kiállásával példát akar mutatni minden parancsnoknak és az állománynak is. A történet az áttöréssel ér véget, a barátok elvesztése a hadsereg elvesztése mind -mind a magyar történelem felemelően szörnyű időszakát idézi. A következő rész már 1960 - ban játszódik, ez a jelenidő. Kováts megbékélt a sorsával, lakhely kijelöléssel Szombathelyen él. Ide érkezik meg egy csomag, ami felkavarja azt a nyugalmat, amit a tanári munka jelent neki. Ács főhadnagy naplója jut a kezébe, ami rejtélyes körülmények között jut el hozzá. A történet leginkább azt a lélekölő, nyomasztó társadalmi berendezkedést képezi le, ami jellemző volt a kor Magyarországára. Nincs heppi end, csupán befejeződik a történet, úgy ahogy egy átlagembernek, akit sodor a huszadik század. Az olvasó a végén csak remélheti, hogy a boldogság újra megtalálja azt az embert, aki a század magyar passióját végig járta.
 
Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdjen?

Ahogy már többeknek is elmondtam, elsősorban azoknak akartam emléket állítani, akik védték az országot, a mi hazánkat az első, illetve a második világháborúban. Az emléküket ugyanis a negyvenhét utáni politikai rendszer kitörölte a nemzettudatból. Így került képbe az én két nagyapám, akik közül az apai az első az anyai a második világégés idején hozott áldozatot Magyarországért. Ezen felül szerettem volna az emléküket nemcsak egy kőlapon megőrizni, hanem írott formában is a leszármazottaik részére.

Ez egy meglehetősen bensőséges kapcsolat a nyelven keresztül a történelemmel. Mit jelent önnek a múlt?  

A múlt minden. Csak arra lehet építeni a jövőt. Azok akik a múltat végképp eltörlik, eleve bukásra vannak ítélve, mert újra és újra elkövetik ugyanazon hibákat. Én nem tudok szobrokat faragni, vagy hatalmas festményeken megörökíteni a hőseink cselekedeteit, ezért egyszerűen tollat fogtam és leírtam. Persze a történetek ki lettek színezve, mondhatni fikciók, de a valóság akkor is ott van térben és időben.

Hogyan sikerült 60 éveinek arculatát feltérképezni Szombathelynek?

Abban a házban gyerekeskedtem, ahol a történet második része játszódik. Közel a mai Főtérhez a mai Király utcában. Akkoriban más nevük volt, mint rengeteg utcának. Sok segítséget kaptam idősebb barátoktól, képek, elmondások alapján is. Valamint kutatómunka is segített az internet felhasználásával. El kell mondanom, ha minden anyagot a könyvtárakban vagy magángyűjteményekből kellett volna fellelni, akkor lehet, bele sem fogok. A modern technika azonban hatalmas segítség volt minden könyvem megírásánál. A hitelesség viszont fontos volt, mert nem szerettem volna, ha egy fotó miatt sérülne a pontosság. Értem ezalatt azt, hogy egy reklámfelirat vagy egy autótípus- ami 1960- ban még nem lehetett jelen- hiteltelenné tette volna az egészet.

Ki lett a regényből a legkedvesebb szereplő számára? Melyik a kedvenc fejezete és miért?

Természetesen a főszereplők a kedvencek. Fejezetekben pedig azok, ahol sok párbeszéd van, amelyek a környezetet vagy a lehetetlennek tűnő helyzeteket próbálják elemezni. Emberi történetek, amiket egyszerű emberek oldanak meg, a maguk korabeli megszólalásával, stílussal, tájszólással. Csak elképzelni tudom a történteket, de még így is nehéz átérezni, milyen traumát okozhat egy emberben a lövészárok. Akik ott voltak, mélyen elásták magukban, nem is szívesen beszéltek róla, még családi körben sem. A hatalom pedig tett róla, hogy sose kerüljön felszínre.

Gondolja, hogy az írók manapság tudnak hatni a környezetükre, a társadalomra? Önnek van-e ilyen szándéka? Ha igen, hogyan tudja ezt elérni?

Ha olvasnának legalább annyit, mint a nyolcvanas években, lehetne pozitív hatása az emberekre. De az olvasáshoz idő és türelem kell, és megfelelő idegállapot. A mai világban pl. a Kőszívű ember fiait egy órába készítenék el filmen, azt is három reklám megszakítással. De körülbelül annyi időt is tudnának rászánni megfelelő érdeklődéssel a tévénézők. Mindennel sietni kell, lehet, sosem tér vissza a régi idők érdeklődése a könyvek iránt. Én csak reménykedem abban, hogy elolvassák minél többen a könyveimet. Ha tetszik és ezt jó szavakkal elmondják, az jól esik, de a kritikát is elfogadom. Egyet úgysem tudnak megváltoztatni, ez pedig a világnézetem és a teremtőbe vetett hit.

Rudi János könyvei a Lira, Bookline online könyváruházakban megvásárolhat

Hogyan inspirálódik az alkotás egyes folyamataiban? Például a szavak válogatásánál a szó jelentése vagy maga a hangzás az, ami megfogja?

A kutatás örömmel tölt el, van amikor még az írás közben is keresgélek a dokumentumok között. Addig változtathatok, amíg nem adom le a kiadónak. Esetemben ez a Szülőföld könyvkiadó. Annál rosszabbul érint, ha már későn dob fel valamit a net. Ilyen eset az utolsóként megírt regényemnél fordult elő, és nagyon sajnáltam, hogy egy jelentős személy neve csak későn derült ki.

Fontos a magyar irodalom népszerűsítése. Mi lehet az oka annak, hogy keveset olvassuk a hazai írók műveit?

A magyar irodalom olvasását ugyanazok az okok hátráltatják, mint magát az olvasást, csak ismételném önmagam az időhiányra való hivatkozással.

Kiket olvas szívesen a magyar és a világirodalomból?

Én leginkább a magyar őstörténettel kapcsolatos olvasnivalókat veszem a kezembe, pl: a Tarih-i Üngürüsz, vagy a Magyarság kutató intézet általi friss anyagok. A könyvek írásakor pedig a Dédapáink nagy háborúja illetve a Nemzeti hadsereg létrejötte című köteteket forgattam.

Mikor érezte azt először, hogy író vagy (annak ellenére, hogy azt mondta, nem szereti, ha írónak nevezik)? Eljön-e az a pillanat, amikor azt érzi az ember, hogy most már igen, kimondhatom, író vagyok?

Amikor az M5 stúdiójában Bán Mór úgy mutatott be mint író. Nem ez a hivatásom, tehát magam sem tartom írónak önmagamat. Én akkor is leginkább a háttérben maradnék, ha a könyveimet sokan vásárolnák, így a népszerűség nem a legfontosabb az életemben.

Milyen tervei vannak a közeljövőben, készül újabb könyv?

Jelenleg egy új regényem van a nyomdai szakaszban, ezt várom nagyon. Egyelőre feltöltődöm, inspirációt várok. Szívesen írnék egy jó történetet a magyar huszárokról. Tetszik a karakterük, igazi magyar kuriózum volt a létük.

Köszönöm szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Szakmai Elit csapata!